A PS technológia lényege a folyadékkristály-molekuláinak elrendezésében rejlik. A hagyományos TN (Twisted Nematic) panelekben a folyadékkristály-molekulák megcsavarodnak, amikor elektromos áramot alkalmaznak, így megváltoztatják a fény útját a megjelenítési hatás elérése érdekében. Ennek a módszernek azonban vannak korlátai a látószögben és a színvisszaadásban. Az IPS panelek viszont megváltoztatják a folyadékkristály-molekulák elrendezését, ezáltal azok a síkon belül forognak, ezáltal szélesebb látószöget és pontosabb színvisszaadást érnek el.
Az érintőképernyős technológia jellemzően kapacitív vagy rezisztív elven alapul. A kapacitív érintőképernyők az emberi test elektromos áramának érzékelésével érzékelik az érintés helyét, és olyan előnyöket kínálnak, mint a gyors reagálás és a több-érintéses képesség; míg a rezisztív érintőképernyők nyomásérzékeléssel azonosítják az érintés helyét, nagyobb pontosságot, de viszonylag lassabb válaszidőt kínálva. A modern IPS érintőképernyők többnyire kapacitív technológiát alkalmaznak a gördülékenyebb felhasználói élmény érdekében.